Ezt a gondolatmenetet azoknak írom, akiket érdekel a politikai pártok aktivistáinak munkája és szívesen belelátnának milyen is az, amikor egy pártnak dolgoznak emberek mindenféle ellenszolgáltatás nélkül, pusztán csak ideológiai szempontokat előtérbe helyezve!

Én a saját tapasztalataimat tudom megírni, mert aktivistaként én is részt vettem a FIDESZ-KDNP aláírás-gyűjtésében, kopogtató-cédula gyűjtésében (EU - parlamenti választás) és természetesen a 2010-es országgyűlési választások jelöltjének ajánlószelvény gyűjtésében.

Magyarország a rendszerváltás óta különböző tanulási folyamatokon ment át. Az egypártrendszer felbomlása után meg kellett tanulnunk egy új életformában élni, amit demokráciának hívnak. Természetesen egy új forma mindig új dolgokat hoz magával, így például a szabad választás jogát is. Tisztán látszott, hogy az emberek, az új jogukkal (az ajánlószelvény) nagyon hosszú ideig nem voltak tisztában és sajnos most már ki merem jelenteni, hogy a mai napig nagyon sokan most sem tudják, hogy mi értelme is van az ajánlószelvény leadásának!

Az, hogy kinek a dolga is lenne, hogy erről maximálisan tájékoztassa a szavazókat, ezt megítélni nem az én tisztem úgy gondolom. Én a megélt élményeimet szeretném inkább leírni.

Amikor elhatároztam, hogy itt az ideje, hogy én is aktívan részt vegyek a munkában az az egyetlen cél hajtott, hogy végre sikerre vihessem az én szívemhez legközelebb álló pártot. Hittem benne, hogy van értelme a társaim és az én munkámnak és a mai napig hiszek is benne! Sejtettem, hogy nem lesz könnyű a gyűjtés, hiszen ha az ember délelőtt dolgozik utána meg házról-házra jár nap végére már csak arra tud gondolni, hogy megtalálja az ágyát és pihenjen.

De tisztában vagyok azzal, hogy csak úgy lehet bármi, vagy bárki sikeres ha dolgozik, így én is ezt teszem! Természetesen itt jegyezném meg, hogy rajtam kívül még igen sok aktivista dolgozik szerte az országban, és hisz benne, hogy amit csinál azzal jót tesz a társadalomnak, illetve az általa választott pártnak. De a tények: én olyan környéken jártam és járok házról-házra, amit annak idején a szocialista rendszer dolgozóinak létesítettek és éppen ezért igen sokan jutottak lakáshoz abban az időben.

Az első találkozásom az ottani lakókkal igen érdekes volt (ez az EP választások idején történt). Mérhetetlen nagy közönnyel és elutasítással találtam magam szemben (néha még a lépcsőház bezárt ajtajával is) amit jobboldali szavazó és a politika iránt érdeklődő fiatal révén igen nehéz volt feldolgoznom! Nem tudtam megérteni, hogy én a 30 évemmel miért foglalkozom jobban a politikával, mint azok, akiknek soha semmi beleszólásuk nem lehetett a Kádár-korszak alatt. Nem tudtam megérteni, hogy most amikor a hazánkat érintő kérdésekben kellene dönteni akkor miért az elutasító válaszokat kapom sorba.

Sokat beszélgettem azokkal az emberekkel akikhez sikerült bejutnom és megtiszteltek a véleményükkel és azt tapasztaltam, hogy belefásultak az évek során a politikába. Nem hisznek abban, hogy valójában van értelme annak, hogy leadják ajánló-szelvényeiket, nem hisznek abban, hogy számít a szavazatuk és legkevésbé sem gondolják azt, hogy beleszólhatnak a parlament működésébe. Hála Istennek azért voltak olyanok, akiket érveléssel és őszinteséggel meg lehetett győzni arról, hogy itt az idő, ezen változtatni kell! Az EP választás és az Országgyűlési választás között eltelt idő ráébresztett engem is arra, hogy az emberek nem felejtenek!

Nem felejtik el azt a személyt, aki tisztességesen beszél velük, aki megpróbál őszintén közeledni hozzájuk és ha sokszor csalódás is éri, akkor is mosolyog rájuk. Az országgyűlési jelöltek ajánlószelvényének gyűjtésekor pozitív élményként ért, hogy több idős és fiatal mondta: „ Jé maga már járt itt, maga gyűjtött az EP választáskor is”. Lehet, hogy ez szentimentálisan hat, de egy aktivista kívánhat magának ennél szebb megjegyzést? Szerintem nem! Persze a „konkurencia” mindent megtett, hogy beelőzzön minket, de talán a választókkal korábban eltöltött idő itt hozta meg a gyümölcsét.

Sajnos az EP választások idején még magukat MSZP szavazónak tartók jelentős hányada (legnagyobb megdöbbenésemre) az országgyűlési választások idejére Jobbik-os színekbe öltözött - boldogan ecsetelték: hogy ők csak a jobbikban bíznak. Hiába is próbálná az ember ezeknek az embereknek megmagyarázni, hogy nem a széthúzás és az egymásba rúgás a célravezető, ők úgy is rám vágnák az ajtót!
Nos rendben! Talán nem is ez a cél!

Az a cél, amit a FIDESZ-KDNP vezetői mondanak eljutni, beszélni az emberekkel! A párbeszéd lehet a célravezető és az egyetlen út a politikusok számára! Teljesen egyet értek a párt vezetőivel amikor azt mondják: „El kell menni a választókhoz és meg kell hallgatni őket!” (hál’ Istennek tudok is ilyen politikusokat mondani a FIDESZ-KDNP háza tájáról) és amíg vannak olyan jelöltek akik igen is hajlandók meghallani a választók szavait addig hiszem és tudom, hogy van értelme az aktivisták munkájának és köztük az én házról-házra járásomnak is.

Azoknak, akik úgy gondolják, hogy otthonról a karosszékből kell politizálni azt üzenem, hogy Emberek itt az idő most van amikor nem elég beszélni, kiabálni szitkozódni, hanem fel kell állni és menni kell dolgozni, tenni, cselekedni, hogy végre egy jobb társadalom nőjön fel és legyen újra miben hinni!

Persze köszönetet nem kell várni, mert az nincs, de ha majd a jövő nemzedéke számonkér minket, hogy miért nem tettünk semmit amikor kellett volna, akkor büszkén mondhassuk, hogy mi megtettük a magunk dolgát, mi mentünk hóban, fagyban, sárban és mi megharcoltuk az igazak harcát.

Gyaraky Zoltán
PKI hallgató